Szerző
Vargha Gyula

Vargha Gyula

költő, műfordító, statisztikus, a jog- és államtudományok doktora

1853. november 4. — 1929. május 2.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 137 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2024. december 16.

Megosztás

Címkék

Vargha Gyula

Költöző lelkek

Kik rég előre mentetek,
Apám, anyám, s ti jó barátok,
Szárnyam suhog, már fönn lebeg,
De hol találhatok reátok?

A lelkek, mint a vadludak,
Foltokban úsznak egyre délnek.
Vágy hajtja, vonja szárnyukat,
Szebb, boldogabb hazát remélnek.

Én, idegen folt vándora,
Szeretnék hirtelen kiválni,
Repülni, mint a gondolat,
S szeretteimre rátalálni.

De hátha csal a sejtelem
Ők régesrégen célhoz értek?
S jajgatva hasztalan szelem
Magamban a zord szürke léget?

A néma hómezők felett
Egyszer csak összecsuklik szárnyam,
S az álmodott fény-hon helyett
Ott vár a vég a ködvilágban?

Vargha Gyula aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!