Szerző

Ungvárnémeti Tóth László

magyar költő

1788. február 17. — 1820. augusztus 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 3161 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2008. április 16.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Ungvárnémeti Tóth László

A' Papagáj

Egy otromba nagy Papagáj ki rontván ketreczét,
Megyen egy berekbe, hogy magának, társai'
A' több madárkák seregökön rangot vegyen.
E' végre követi a' hamis Tudósokat,
Tekintetökre, és hangjokra nézve is.
Gyaláz, 's ki gúnyol mindent. Neki a' Fülmile
Vontatva; a' Kenderike sehogy sem énekel;
A' kis Barázda-billegető pedig, - talám
Tudhatna, úgy mond, valamit, a' mint ismerem,
Ha ugyan tanulna, 's én lehetnék mestere,
Nincsen madár, nincs egy sem, a' melly ö neki Kedvére szólna.
Innen a' leg ékesebb Madárka-dalt is ketté vágja, 's meg szegi.
Egykor meg unván mások is a' gyalázatot,
Meg kérik a' Papagájt; "Uram ! szólj már Te is,
Ne csak fütyölj mindég, beszélj, vagy énekelj,
'S hagyjad, csodáljuk, és kövessük szép szavad'.
Mikor a' Papagáj rémülten; Uraim! igy felel,
Én jól fütyölök; de énekelni nem tudok! -

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!