Még föl se néztem. - - U - U Olyan mindegy voltál. U - - - - - És akkor szóltál. - - - - - És föltámasztott, rezzentett a hangod. - - - - - - - - U - U - Oly réges-rég, hogy egyedül bolyongok. - - - - U U U - U - U Oly sok az ember. Nyelvüket megértem. - U U - - - U - U - U A lelkükkel még sohase beszéltem. - U - - - - U U U U - - Honnan jövél? A hangod tünde fátyol, - - U - U - - - U - - Mely meglegyint az elvesztett világból. - - U - U - - - U - - S mint idegenbe szakadt árva gyermek, - U U - U U - - U - - Ki hallja megzendülni az anyanyelvet, U - U - - - U U U U - U Elakadt a szívem verése. U U - U - - U - U És néztelek. Nem vetted észre. - - U - - - U - U Nem, hogy a szemem könnyel telt meg, - U U U - - - - - Reszketve, némán ittam a lelked, - - U - - - U U - U A hangod lobogó tüzét - U - - U U - U - Ó, álom, ó, gyönyörűség. - - U - U U - -
| A
B
B
C
D
A
A
E
E
F
F
A
A
F
F
G
G
| 5
6
5
11
11
11
11
11
11
11
12
9
9
9
10
8
8
| | | |
|
|