Berde Mária

Mindenki elhagyott

Mindenki elhagyott.
Az emberek.
Akik szárnyam kibonták s fölemeltek.
A világ, aki hetyke sok csatát,
S nem tiszta szívet várt, lobogó lelket.

Mindenki elhagyott.
Az álmaim.
Szárnyuk-törött, hímporuk-vesztő pillék.
Halvány vagyok, mint hervadó virág.
És úgy sütöm le pillám, mintha sírnék.

Mindenki elhagyott.
Nincs senki már.
De visszajár, még visszajár egy árnyék:
- Semmit se fáj, hogy minden elhagyott -
Ő fáj még. Fáj még...