Vidor Marcell

Nyár

Emberek: ti érzésben szegények,
Ti szerelemben koldusok,
Ez a nyár annyi illatot lehel,
Szívemnek annyi dalt susog.

Ahány virág, mind üdvök követe,
Édes gyönyör a lomb szava,
A hajnal is friss reménnyel hasad,
Álmot ringat az éjszaka.

És ez az álom zengő kis madár,
Ki nékem himnuszt énekel,
Óh teleszövi lelkemet a nyár
A legtündéribb képekkel.

Ahány csillagszem, mind felém ragyog,
Enyém az ég, a végtelen,
S a titok, mit meg nem fejt a bölcs:
Szívemben élő sejtelem.

Enyém a földből kisugárzó kéj,
Enyém a nyári éj dala,
A termő élet forró sóhaja,
A szerelemnek illata.

S bár pilláimon sokszor könny remeg,
S a boldogságtól szenvedek:
Emberek, ti érzésben szegények,
Soh'sem cserélnék veletek.