Ó, örök Isten, kit tűnődve látott
- U U - - - - - U - -
Képzelmem sokszor ülni ősi égben,
- - - - U - U - U - -
Komoly szemmel szemlélni vén világod,
U - - - - - U - U - U
A törpe emberfajt megvetve régen,
U - U - - - - - U - -
Fenséges dacban, árva egyedüllét
- - - - U - U U U - -
Ormán, s csak olykor, hűs étheren át
- - U - - - - U U -
Hallgatva földi, halk szók hegedűjét,
- - U - U - - U U - -
Ha némely lágy szűzlány-ima
U - - - - - U U
Reszketett lengve kék kapuira
- U - - U - U UU U
Egednek, mint egy félénk szerenád.
U - - - - - - U U -
Ó, örök Úr, e templom-kupola
- U U - U - - U U U
Alatt, amíg az orgona csövén
U - U - U - U U U -
Búsan s dúsan ömölve zuhog a
- - - U U - U U U U
Setét zene, s komor kockák kövén
U - U - U - - - U -
Vérző áhítat súlya nyomja mélyre
- - - - - - U - U - U
A fejeket, mint töviskoszorú,
U U U - - U - U U -
Én is, szomjazva könnyehulló kéjre,
- - - - U - U - - - U
Megtérő és megrettent, árva szolgád,
- - - - - - - - U - -
Kiről karod szent övét rég leoldád,
U - U - - U - - U- -
Térdre roskadok, s szavam szomorú...
- U - U - U - U U -
| A
B
A
B
C
D
C
E
E
D
| 11
11
11
11
11
10
11
8
10
10
| | A
B
A
B
C
D
C
E
E
D
| 10
10
10
10
11
10
11
11
11
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|