Pável Ágoston

Így nem szeretett Téged senki

Így nem szeretett Téged senki,
s tudom:
nem is fog senki így szeretni.

Mások
(lármás turisták, hős komédiások,
madonnázó litániások)
el tudtak menni
cserepes, áldozó ajakkal
a legtisztább, legüdítőbb forrás mellől,
hogy tovább nyűjjék testük-lelkük
a mindennapi, zsaroló robotban.

Én koldusgőggel, én esetten
a szíved-lelked csodáit kerestem.
S hogy zengő kincseket találtam:
gyökeret vert bujdosó lábam.

És most - elvarázsolt királyfi -
itt ácsorgok mihaszna furulyámmal
az édenkert előtt.
Esőben, hóban ázom-fázom.
Mégis jószívvel furulyázom
a hétlakatos kapuba.
Mert - tudom - egyszer reám tárul
a csudaőrző, tulipános kapufa.