Szerző
Kiss József

Kiss József

magyar költő és szerkesztő

1843. november 30. — 1921. december 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 6019 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2008. április 23.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Kiss József

A csók

Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a lányt és a kerevetet.

A lány legyen ifju, - a kerevet,
Ha pua, akár régi is lehet.

A lány legyen tüzes s a dal, ha szól
Ne rúgja ki a földet láb alól.

Juszuf bölcsesége ilyenforma volt. -
Egyszer egy ifju jött hozzá és szólt:

Juszuf ibn Ali, mester! Im egy dalt
Hozék, hogy biráld, nem hogy magasztald.

Együgyű szívvel irtam, - te tudod:
Mit ér, mit nem ér az ilyen dolog.

És Juszuf szavába vágott: "Elég!
Vershez nem kell előljáró beszéd.

Olvass!" - És az ifju halk, elfogott
Hangon, növekvő hévvel olvasott:

Tubafa virága, bülbül édes titka:
Ó csók! miben vagyon édességed nyitja?

Tubafa leveli csöngnek-bongnak, szólnak,
Ó de csattanása édesebb a csóknak.

Hetedik mennyország csöndes éjszakákon
Le-leszáll és lánykám ajkán megtalálom.

Olthatatlan szomjuság oltója, szítója:
Gyönyör vagy, halál vagy, szerelemnek csókja!

Egyszerre nesz - ki az? - a költő int,
Elhallgat az ifju és föltekint.

Az ajtófüggöny szétnyil sebtibe
S Leila szökell bé, Juszuf kedvese.

S mint a dzsin, ki áldozatára csap,
Édes költője ajkihoz tapadt.

Csókolja hosszan, némán, édesen,
Kábultan áll az ifju - mit tegyen?

Hurikra gondol, véli álmodik,
Végre egy hang üti meg füleit.

Juszuf szólalt meg - kedvese fejét
Redős leplébe elrejtve elébb:

"Allah lényét ne fürkészd, csak imádd!
S a csókot gyakorold s ne magyarázd."

Kiss József aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!