Szerző
Fenyő László

Fenyő László

költő, műfordító és kritikus

1902. november 9. — 1945. március 26.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 101 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2024. május 16.

Megosztás

Címkék

Fenyő László

Költő

Poros tekergő, senki vagyok én,
puha szemlélődés ül rajtam -
de jótól párás minden pillanat
mely álmaim sötét lélegzetében él
s szaggató csenddel világít csuklómon a vér.

Nézem a hegyek kemény vonalát:
álommá néztem,
a szőllőskertek vérmes fürtjeit
esőben kóbor homlokom
halovány dallá szüretelte szét -
parázs remeg torkomban és hervadt hegedűk,
a darabos föld hideg omlása
a sebzett levegő a sószagú este
ujjaim fuvallata s a legázolt mimózák
könnyezése hallatszik bennem, némán kisiklok:
fojtott tájak bilincsében sziszegő napjaimat
hiába hívják hirtelenharagú
nyiltszemű záporok.

Nyugat, 1927

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!