Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 413 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2024. március 16.

Megosztás

Címkék

Benedek Elek

Felfordult világ

Mióta az újság hírül adta,
Hogy egy kutya (német az ebadta!)
Nemcsak csahol, ámde még beszél is,
A csodákban hinni kezdek én is.
Fejedet hát ne csóváljad e képen,
Amelyről verset kell írni nékem:
Nincs semmi csuda a nap alatt,
Az emberekkel az állat is halad.
Ha a két lábú, tollatlan állat,
Már mint az ember, jégre járhat,
Az állatnak is szabad a pálya,
Még akkor is, ha nincs korcsolyája.
De lám, a világ halad
S könnyű korcsolyán szalad
Riska nagysága muffosan,
Háp-háp asszonyság puccosan.
S ím, itt van Röf-röf uraság,
Ki úgy lepuffant, hogy hasát
Fogja Kri-kri úr, a pálya őre,
Kacagásra nyilván a csőre.
És itt van, akit első sorban
Kell vala említenem s kinek orrban
Párja nincs kerek e világon,
Az én jókedvű Elefánt barátom!
Hej, jó, hogy vissza nem tekint,
Mert tudom szentül, hogy nyakon legyint
Valakit, aki mögötte
Huncutul nevet fölötte.
Hát bizony sértés ne essék,
Nem lehet, hogy ki ne nevessék,
Igaza van Kandúr Miskának,
Ha korcsolyázni kedve támad
Elefánt úrnak e szörnyű testtel.
Isten csodája, hogy még nem esett el.
Az lenne csak esés, koppanás,
Az lenne csak a szörnyű roppanás!
De jó az Isten, baj hát nem esék,
Reccsent-roppant, de be nem tört a jég.
S íme, az előkelő úri népek,
Búcsút mondván a sima jégnek,
Szépen, sorjába, miként a liba,
Elsétáltak mind a moziba,
Így volt-e, nem-e, ne kérdezzétek,
Hogy ha nem tetszik, hát ne higgyétek.
Annyi szent, hogy így van ez a képen,
S verset írni erről jól esett nékem.

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!