Savanyun, csonkán, nagy mezők fölött,
U U - - - - U - U -
Talán tizedszer ílyképp, megrabolt,
U - U - U - - - U -
Balog utasként ballag át a Hold.
U U U - - - U - U -
Arcán vén kópék fáradt mosolya
- - - - - - - U U U
S alant szörnyedt, bús sóhajba vesző
U - - - - - - U U -
Kínjaival mered föl a mező.
- UU - U - U U U -
Forradásos mező, fukar, kopár,
- U - - U - U - U -
Rothasztó testét gúnyos, halk, hideg
- - - - - - - - U -
Fényével a Hold öntözgeti meg.
- - U U - - - U U U
S fagyos fényben e nagy hulla terül,
U - - U U - - U U -
De messze szélén félénk vándorul
U - U - - - - - U U
Egy lyány csókos férfiára borul.
- - - - - U- U U U
Mintha sohse járt volna itt Halál,
- U - U - - U - U -
Az Élet, ez az eltörött derék,
U - U U U - U - U -
Kígyós örömmel üti föl fejét.
- - U - U U U - U -
S mert Földre nézni csókért küldetett,
- - U - U - - - U -
A Hold ujjongva, bízón kiragyog
U - - - U - - U U -
S száz halál-bűnért küld bocsánatot.
- U - - - - U - U U
| A
B
B
| 10
10
10
| | A
B
B
| 10
10
10
| | A
B
B
| 10
10
10
| | A
B
B
| 10
10
10
| | A
B
B
| 10
10
10
| | A
B
B
| 10
10
10
| | | |
|
Alliteráció
|