Lelkem mindennap új nyomorra ébred,
- - - - U - U - U - U
Álmomban száz valóság fosztogat:
- - - - U - - - U -
Ki mondja meg, mitől vagyok szegényebb?
U - U - U - U - U - -
A testem hajtom, mint a rossz lovat,
U - - - - - U - U -
S mindennap rosszabb legelő az élet
- - - - - U U - U - U
És egyre súlyosabb lesz a fogat.
- - U - U - U U U U
Ki mondja meg, mi veszett el, ki ment el
U - U - U U - - U - -
Mi volt a kincs, ki volt a társ, a nő?
U - U - U - U - U -
Ami maradt, csak csorba lim-lom: nem kell.
U U U - - - U - - - -
Időtlen multból ősöm lép elő,
U - - - - - - - U -
Fából tüzet varázsolt és a redves
- - U - U - - - U - -
Rostok közül kigyúlt az új erő.
- - U - U - U - U -
Szívemet én is dörzsöltem szívekhez,
- U U - - - - - - - -
De tűz nem ébredt: új csóvák helyén
U - U - - - - - U -
Lanyhán ketyeg a sercegő, ijedt nesz.
- - U U U - U - U - U
A tűz, a tűz mit elvesztettem én!
U - U - U - - - U -
Új lángokat csiholni nem tudok,
- - U - U - U - U -
De már tudom, hogy mért vagyok szegény.
U - U - - - U - U -
Ki mondja meg, kinél van a titok,
U - U - U - U U U -
Kinél van ősöm hősi hagyatéka:
U - U - - - U U U - U
Ki az, ki egyszer gyújtogatni fog,
U - U - - - U - U U
Világokat felgyújtó, új planéta?
U - U - - - - - U - U
| A
B
A
| 11
10
11
| | A
B
A
| 10
11
10
| | A
B
A
| 11
10
11
| | A
B
A
| 10
11
10
| | A
B
A
| 11
10
11
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
11
10
| | A
| 11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|