Harsányi Zsolt

A vak leány

Bár régi vicc, de elmesélem.
Eddig nem hallották talán.
A hőse - ah, mily megható ez, -
Szegény világtalan leány.
Szegény mindkét szemére vak volt,
És két szemét lehúnyva szépen,
Ott üldögél az utcasarkon,
Mert Friss Ujság volt a kezében.
"Isten nevében
Nem megcsalni szegény vak leányt."

Hát mendegélt az üzlet szépen,
A lány egy kis pénzt félretett.
S egy jassz-legényke arra járván
A lányra nagy szemet vetett.
A lány csinos volt máskülönben,
A jassz tehát őt eljegyezte,
Leült mellé és elhallgatta,
Hogy sírt a vak lány minden este:
"Isten nevében
Nem megcsalni szegény vak leányt."

Megvolt az esküvő is aztán
S utána csók következett,
Szegény, derék kis vak leánynak,
Mindez megtetszett szerfelett.
Szólott urához: "Még egy csókot!"
Az vállat vont: "Ennyi járt mára."
S az új menyecske szép szelíden
Így szólt rá indolens urára:
"Isten nevében
Nem megcsalni szegény vak leányt."