Tóth Árpád Szeptember című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél
  - -  -   -  U  -  U   U  U U U   U   - 
Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne,
-  -  U  -   U  - -   U U U -   U -  U 
Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte,
U  -   -   U U -  -    -   U -   U -  U 
Oly vak fényű az utca, oly baljóslatu mély.
-    -   -  - U  -  U  -    -  -  U U  -    

 
És kinn a fák alatt, ott is valami titkos
-   -   U  -  U -    -   -   U U U  -  -  
Bűn sejlik, szőke lombon rőt foltok éktelenje,
 -   -  -     - U  -  -   -   -  U  -  U -  U 
Ó, jaj, véres kezét a síró lombba kente
-   -    - -   U -  U  - -  -   U  -  U 
Valami óriás, valami szörnyü Gyilkos...
 U U U - U-    U U U   -   U   -  U     

  
Ne menjetek tovább, egy sárga hulla vár fönn,
 U  -  U -   U -    -    -  U  -  U  -   -   
A tisztáson a Nyár fekszik holtan, hanyatt,
U  -   - U  U   -   -   -   -  -    U  -    
Fejéről elgurult a víg szalmakalap,
 U - -  -  U -   U  -    -  U U -   
S ruhájából komor szagokkal száll a párfőm.
   U - - -   U -    U -  -    -   U  -  -   

  
Melléről messze még egy harsány szín ragyog,
 -  - -   -   U  -  -    -  -     -   U  U  
Az utolsó virág tán, mit gomblyukába tett,
U  U -  -  U -   -    -   -    U - U  -    
Vagy tán a tőr nyele, mely gőggel felmered,
 -    -  U  -    U U   -    -  -   -  U U  
És konok smaragd fénye a bús légbe fagyott...
-   U -    U -    -  U U  -   -  U  U  -     
A

B

B

C

 13

14

13

13

A

B

B

A

 13

14

13

13

^ Ölelkező rím
A

B

B

A

 13

12

12

13

^ Ölelkező rím
A

B

C

A

 12

13

12

13































Alliteráció