Megfogyott az Ég esője,
- U - U - U - U
Mint a régi magyar virtus
- U - U U - - -
S olyan száraz a világ,
U - - U U U -
Hogy nem olthat már ezen
- U - - - U -
Még ezer akónyi bús vér.
- U U U - U - -
Olyan száraz a szívünk is,
U - - U U - - -
Hogy a lucskos förtelmeknek,
U U - - - - - -
Miként egy szomjas szivacs,
U - - - - U U
Álmosan és szomjasan,
- U U - - U -
Telhetetlen hull elébük.
- U - - - U - U
Száraz az itt-maradt lárma,
- U U - U - - U
Szerelem, bűn, jóság, minden,
U U - - - - - -
Száraz a rettenetes,
- U U - U U -
Száraz a jámbor, fehér,
- U U - - U -
Száraz bennünk a jó Isten.
- - - - U - - U
És az eszünk nagyon száraz,
- U U - U - - -
Kire olyan büszkék voltunk,
U U U - - - - -
Ide-oda nézeget
U U U U - U -
S mint sok kölykű hős halott,
- - - - - U -
Olyan árván hagy bennünket.
U U - - - - - U
| 8
8
7
7
8
8
8
7
7
8
8
8
7
7
8
8
8
7
7
8
|
Alliteráció
|