Mélybe görnyed a fűzfaág,
- U - U U - U-
Magasra hág a sarki csillag, -
U - U - U - U - -
Homlokom lehajtom tenyerembe,
- U - U - - U U - U
Égi pusztákon bujdosik lelkem.
- U - - - - U - - U
Honnan vétettem: barna rög.
- - - - - - U -
Hová török: fehér fényesség;
U - U - U - - - -
Két anyának vagyok kitettje,
- U - - U - U - U
Mostohám a föld s az ég sem édes.
- U - U - U - U - U
Csillag fürdik a tóban alant,
- - - U U - U U -
Boldogtalan, mint én, halálig,
- - U - - - U - -
Csakhogy ő fönn született a fényben,
- U - - U U - U - -
S a föld hűvös vizébe vágyik.
U - - - U - U - U
| A
B
C
C
| 8
9
10
10
| | A
B
C
D
| 8
9
9
10
| | A
B
C
B
| 9
9
10
9
| ^ Félrím
| | |
|
Alliteráció
|