Búcsú
Nem volt az végbúcsúnk, midőn utóljára
Ridegen nyújtottad felém kis kezed...
Nem volt az búcsúcsók, mikor megcsókoltam
S remegve suttogám: "Ég legyen veled!"...
Nem az volt végbúcsúnk, midőn messze járva
Utólszor intél a vonatból felém...
Nem volt az búcsúcsók, a mit én intettem
Utánad, mig ottan álltam s könyezém!
Hanem ma véletlen, emlékeim között
Kerestem, kutattam, hogy mit — nem tudom —
S reá találtam egy száraz rózsaszálra...
— Tőled kaptam egy szép nyári alkonyon —
S mikor rátaláltam megcsókoltam százszor...
Aztán ráborulva sirtam csendesen...
Ez volt a végbúcsúnk, ez volt búcsúcsókunk
— Nem, nem az a többi — hűtlen kedvesem!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!