Az én húgom, a te húgod...
Életük jaj, hogy elfutott,
hogy elsikkadt, hogy kárba ment.
Arcuk sápadt, mint pergament,
szemük tüze elhamvadott,
mielőtt tüzet gyújthatott.
Lányszívük jaj, hiába vert,
vissza rá szív sohsem felelt.
Mégsem lázongnak, nem perelnek,
mindent magukba eltemetnek,
meddő vágyakat, holt reményt,
a hiába várt vőlegényt.
S egyszer megbékélt mosollyal
csókolatlan ajkukon
elosonnak a lila alkonnyal
a te húgod, az én húgom...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!