Szerző
Ábrányi Emil

Ábrányi Emil

költő, műfordító, újságíró

1851. január 1. — 1920. május 20.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 240 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2023. április 25.

Megosztás

Címkék

Ábrányi Emil

Úton

Körülöttem éljenezve
Zúg az ember-áradat;
Űzöm, hajtom a sikert, mint
Agarász a gyors vadat.

És előttem - míg lobot vet
Lelkemben a szenvedély -
Mint kelő nap sík határon,
Lángbetűkkel áll a cél.

És a tettek égő vágya
Terjed bennem, mint a tűz;
S a dicsőség délibábja
Városról-városra űz.

Átrohannám a világot,
Döntve mindent, ami gát,
Hogy megosszam milliókkal
Elveim diadalát.

S mégis - van perc, hogy e lázas,
E merész küzdés alatt,
Mint harangszó a távolból
Csap felém egy gondolat.

Megkap egy bús, édes érzés,
Hogy százszor jobb volna tán:
Porladni a temetőben,
Gáborkámnak oldalán!

1887

Ábrányi Emil aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!