Szerző

Zsolt Béla

író, költő, újságíró és politikus

1895. január 8. — 1949. február 6.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 222 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2023. március 11.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Zsolt Béla

Az utolsó

Tán téged göngyölget a sorsom
Reggelillatú, tiszta gyolcsba
Sok fülledt pendelyek után,
Miket szaggattam tehetetlen.

Mosolygós hajnali köszöntés,
Türelmes esti álmosító,
Eltikkadt éjjel friss pohár víz
Borogató csönd te leszel majd.

Lódult tánc közben legyező tán
Gyulladt homloknak hamvas ablak,
Omló zsalú kánikulában
És télen óvó, könnyű nyestprém.

Villa leszel a tengerparton,
Sziklaszurdokban szűk lugas tán,
Babylonban falusi tornác,
Vagy kórház a szőlőhegyek közt.

Talán, ha nyári fűbe roggyan
Testem a kihűlt ifjúsággal:
Elhesseled a viperát
S majd néhány nappal tovább élek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!