Szerző
Ölvedi László

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2416 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 21.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Ölvedi László

Halottak napján

Verőfényes, halk őszi napon
Mécsek gyúlnak itt is, amott is.
Kivirágzik sok árva halom,
Hófehér rózsák hullnak hangtalan
A szürke rögre.
Halottak napja van.

A szél zizeg, suhan zörögve,
Mint túlvilági titkos üzenet.
Hát igy lesz már bús mindörökre?
Felnézek: a nap könnyek közt nevet,
Csak a fejfák súgják a nemet.
Zokogásba fullad a szavam,
Halottak napja van.

Mit gyászolunk? hitet, szerelmet,
Egy álomnál tündéribb valót.
El nem csókolt csókot, százat, ezret,
Bűnöst, hűtlent és vérforralót.
Még ajkamon kisért illata
S nem sodorja onnét el, csak a
Vén halál maga.
Ő cirógatja ma barna hajam.
Halottak napja van.

A kóbor bánat bolyongó lelke,
Haldokló napfény hervatag őszön
- Könnyes kedvesem, jó ismerősőm -
Megsimogat lágyan, remegve.
És szivemben ragyog a mécses:
Álomrőzse, kéklő mese füst,
Itt is, ott is, kósza, dér-ezüst,
Melytől holnap tán sirom ékes.
Térdre hullok lassan, szótalan,
Halottak napja van.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!