Ölvedi László Kain és Ábel című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Az ifjúság tüze bennem ég,
U  -  - -   U U  -  U  -   
Szilaj a lángja;
  U U  U  -   U  
Szent áldozat, enyhe füstje kék;
  -   -  U U   -   U  -   U  -   
S mint a harmat, úgy lebeg
   -   U  -  U   -    U U 
A forró nyári napsugárba`.
U  -  -   - U  -  U -  U   

  
Szép sorsomban lett bús valóság
  -   -  -  -   -    -   U - -  
Kain meséje;
 U-   U - U  
Kegyetlen erény és hazug jóság,
 U  -  U  U -   -   U -   - -   
S mégis örök - egy a vér:
   - U  U U    U   U  -   
A két testvér ős szenvedélye.
U  -   -   -  -    -  U -  U  

  
Pogány álmom volt: büszke Bábel,
 U -   -  -   -     -   U  - -   
S szemben állt velem
    -  U  -     U -  
Másik magam: istenes Ábel.
 - -   U U   -  U U  - U  
És a tornyot, ő meg én,
-  U  -   U   -  U  -   
Néztük, néztük soká, csendesen.
 -  -    -  -   U -    -  U U   

  
Mámorosak voltak csatáim,
 - U U -   -  -    U -U   
- Futotta vérbül! -
   U -  U  -  U    
Ébredt bennem a régi Kain,
-  -    -  U  U  - U  U-   
Már-már sujtott a karom:
 -   -   -  -   U  U -    
Hátha jobb lesz a másik nélkül?
 -  U  -    U   U  - -   -  U   

 
Ölelésre lankadt, hiába
U U -  U  -  -     U- U 
Lázad örök-óta;
 - U  U U  - U  
Szilaj gyermek, heves és kába;
  U -    -  -    U U  -   - U 
Ez is, az is: a lelkem,
U  U   U  U   U  -  -   
Nagy olfártüzek hordozója.
 U   -  -  U -   -  U - U 
 9

5

9

7

10



9

5

10

7

9



9

5

9

7

9



9

5

9

7

9



9

6

9

7

9











Alliteráció



















Alliteráció



Alliteráció