Szerző

P. Jánossy Béla

író, költő, kritikus és szerkesztő

1883. október 20. — 1945. április 23.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 936 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. október 14.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

P. Jánossy Béla

Emberek, bútorok

Él, él az ember, küszködik,
Ezer gond- s bajba ütközik.
Fárad, tesz, használ, sokszor alkot,
Átküzd sok meddő hosszú harcot.
De ha vénül, ereje fogytán,
S a munka terhétől lerogyván,
Futásra nem jó, csak menésre,
Harcra nem jó, csak pihenésre,
S ha szellemének isteni
Lángja langy már hevíteni:
Elfelednek mindent felőle,
S értéktelen roncs lesz belőle...

Áll a bútor, holt fadarab,
Kopni később vagy hamarabb,
Ha nyitják, nyílik, mozdul ha tolják,
Mit, mennyit ér, nem tudakolják.
De ha kikezdte az idő,
S a múló divatból kinő,
Kopottas fáján erezetnek
Szúrágta ösvények vezetnek,
Ha széle csorba, lába lóg,
S darabjai tűzbevalók:
Elhisznek szépet, jót felőle,
S értékes antik lesz belőle.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!