Margaréta sírja
Kis barna fejfa, korhadó,
Temető árka mellett...
Szegény bűnösnek igy is jó;
Alatta megpihenhet.
Fakó sírjához az se jár,
Ki szívét összetörte.
Szegény, kis elgyötört madár,
Ki gondol sírhelyedre?
Gondol reá az alkonyat
S arany fénynyel bevonja;
A vadvirág, mely ott fakad,
Ráhajlik illatozva.
Suttog hozzá az őszi szél,
Feléje száll a lepke;
Ráhull a sárguló levél,
Halkan, lágyan zizegve.
Ráhull, mint égi üzenet,
Hirdetve sírhelyednél,
Hogy Isten megbocsát neked,
Mert igazán szerettél!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!