Ady Endre

Két sír mellett

Két messzi sírt fölbontatott
S rothadt, két, egyforma halott
Bámult,
Hogy mit akarnak még tőlük
Az elfelejtett világbul.

S két sír körül az Anya járt
S mint Élet fölött a Hazárd,
Nézte,
Nézte őket és mindegy volt,
Melyiket öntötte vére.
A Föld már elkészült velük
S fiatal kárpáti telük
Álom,
Új Anya régi nyomában
S ébredés buta halálon.