Én itt járok...
Én itt járok az árnyak közt,
A szomorú fenyvesen,
Ő meg sugár s virágok közt
Játszik ott a völgybe' lenn,
Az én édes gyermekem.
Nem vagyok bús... fenyves árnyi
Búra bár ugy vonzanak,
Ide hallik: kis fiacskám,
A mint játszik és kaczag,
Mintha gerle volna csak!
Igy vidít föl mindörökké
Ő az áldott, engemet;
Egy kerengő sas volt a bú
Ezelőtt fejem felett,
Rám szállt s tépte szivemet.
Lepke lett most a bánatból,
Mely nem bir rám szállni, nem,
Elkergeti kis fiacskám,
Vagy elfogja röptiben -
S vége lesz kis keziben.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!