Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1671 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. szeptember 23.

Megosztás

Címkék

Benedek Elek

Mezei élet

Én, ki papíroson sokat szántogattam,
Baconi mezőben szántogatok mostan.
Aszfalt helyett járok keskeny barázdában,
Szívem gyönyörködik pacsirta dalában.

Világ pompájára szívem nem vágyódik,
Nem és nem irigylem nagyváros lakóit.
Dalos színházakba míg tódulnak mások,
Pacsirtadal mellett virágágyat ások.

Amikor felpirkad a szép piros hajnal,
Megtelik a kertem vidám madárdallal.
Érzem a szívemnek ő megifjodását,
Testemnek, lelkemnek ő megújhodását.

Nem irigylem én a gála úri népet,
Reggeltől estéig éntőlem henyélhet;
Kísérem az ekét csendes dalolással,
Bizony, nem törődöm léha mulatással.

Paraszti mód szerint nagy boldogan élek,
Nagy úr ám a király: véle sem cserélek.
Kedves ekém után ahogy én sétálok,
Megirigyelhetnék tőlem a királyok.

Óh, mezei élet, te vagy a szép élet,
Világ sok javáért el nem cserélnélek!
Te benned terem meg sok szép gondolatom,
Én aztán lassankint mind eldalolgatom.

Amikor én járok az eke nyomába,
Kedves jó pajtások, nem járok hiába.
Egy-egy dalomat, ha szépnek találjátok,
A baconi mezőt áldva áldhatjátok!

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!