Ábrányi Emil

Valaki az éjben...

Valaki az éjben
Kínos zokogással
Sorsát panaszolta...
Odaléptem hozzá
És így énekeltem:

Mindent, mindent, mindent
Eltemet az idő!
A te bánatodat
- Bizzál benne szépen! -
Azt is eltemeti.

Senki, senki, senki
Nem fog tudni róla!
Mint koporsót verő
Rögnek dobbanása:
Úgy hangzik el minden!...

Láttál hullni lombot
Rohanó folyóra
Hervadozó fáról?
Úgy száguld el veled
Az élet folyója.

Mint kiaszik nyáron
Vékony vizü patak:
Úgy fog kiapadni
Szemed bő patakja,
S többé meg nem telik!...

És mint bércek ködét
Hajnali fuvalom:
Akképp űzi széjjel
A halálnak szele
Agyad sűrü gondját!...

Felhők vándorolnak,
Madarak röpködnek.
Zsendül a teremtés...
De te porladsz, porladsz,
Porladsz... elfelejtve!...