Csatát vesztvén alig csatázva:
U - - - U - U - U
Homlokunkat nem ékesíti
- U - - U - U - U
Hős, szent bukás vér-glóriája
- - U - - - U- U
S daccal nem nézhetünk az Égre:
- - - - U - U - U
Kevesen voltunk, buktunk s vége.
U U - - - - - - U
S mégis - be különös egy ország -
- - U U U U U - -
Megint dacosodnak a szemek,
U - U U - U U U -
Keményre száradnak az orcák
U - U - - U U - -
S ijesztő, síri némaságban
U - - - U - U - -
Megint fölszánt, magyar világ van.
U - - - U - U - U
Így volt ez itt századok óta:
- - U - - U U - U
Ezt a zúzott, vert fejű magyart
- U - - - U - U -
Mindig ütés tartotta, óvta,
- U U - - - U - U
Vert hencegések, törött álmok
- - U - - U - - U
Után: még konokabban állott.
U - - U U - U - -
Gyér seregünket széjjel-verték
- U U - - - - - -
S ránk rakta a cudar uriság
- - U U U U U U -
Az élhetésnek minden terhét.
U - U - - - - - -
S mert ránkszabadult minden vétek,
- - U U - - - - U
Azért lesz itt újból is élet.
U - U - - - U - U
| A
B
A
C
C
| 9
9
9
9
9
| | A
B
A
C
C
| 9
9
9
9
9
| | A
B
A
C
C
| 9
9
9
9
9
| | A
B
A
C
C
| 9
9
9
9
9
| | | |
|
Alliteráció
|