Réthy László

Szórakozott szerelmes.

Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott, csak "Nála" van,
Bármit tegyen, bárhogy legyen, csak
Az "Édest" látja untalan.

Ha ébred, első gondolatja:
Alszik-e még szép angyalom?
S képzelmét napközben feléje
Űzi, hajtja száz alkalom.

Ha virágot tűz gomblyukába,
Ha számol, ir vagy referál,
A lányka, az az égi tündér
Mindég ott van, előtte áll ...

Ha cimborák közé megy este,
Kikkel maholnap már szakit,
Bárkiért ürül a pohár, - ő
Koccint és gondol - "Valakit".

S fejét, szivét az édes mámor
Ringatja, mint sajkát a hab,
S egy kéjes érzés sugja halkan:
- Nem messze már a boldog nap ...

S hazatérőben, mikor a hold
Halovány fényét szórja szét,
Kipeseli a szűzi hóba
Imádottja édes nevét.