Berde Mária

Ki tudja...

Ki tudja, egyszer megriad a tél,
És akkor utat száraszt még a szél.

Ki tudja, egyszer feltisztul az ég,
S meglátod majd, hogy még a régi kék.

Ki tudja, egyszer a rügy is dagad,
És újultán nem sírod el magad.

Ki tudja, egy rögért ujjad lenyúl,
És érzed: forró. Érzed: porhanyul.

S aztán szívedre hullatod kezed,
S hogy indul, mint a rög, megérezed.