Szerző

Lengyel Béla

banktisztviselő és költő

1888. — 1927. után

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 309 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. július 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lengyel Béla

Búcsú-strófák

Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn búcsúra nyújtott kis kezed
Utolszor vontam égő ajakamhoz
S könyezve mondám: "Ég legyen veled!"

Pedig jól tudtad, hogy találkozásunk
Az életben legutolsó leszen...
...S te még sem ejtél egy pár fájó könyet
A szép múltért, hűtlen szerelmesem!

II.

Tudom: vágyódtunk reá mind a ketten
S még sem csókolám soha ajkadat...
Kérdezgetém is gyakran önmagamtól,
Mért vagyok gyáva? mért ily balgatag...??

Mért nem élvezem gyönyörét a csóknak
S hogy nem tevém...? Most áldom Istenem...
Óh! az utolsó, fájó búcsú-csókot
Nem tudtam voln' feledni sohasem!

III.

Csupán két hervadt gyöngyvirág-csokor,
Amit vissza nem adtál énnekem...
...Vajjon előveszed-e néha, néha...???
...S gondolsz-e a szép multra, édesem...??

Megjelent a Versek c. kötetben

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!