Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn búcsúra nyújtott kis kezed
Utolszor vontam égő ajakamhoz
S könyezve mondám: "Ég legyen veled!"
Pedig jól tudtad, hogy találkozásunk
Az életben legutolsó leszen...
...S te még sem ejtél egy pár fájó könyet
A szép múltért, hűtlen szerelmesem!
II.
Tudom: vágyódtunk reá mind a ketten
S még sem csókolám soha ajkadat...
Kérdezgetém is gyakran önmagamtól,
Mért vagyok gyáva? mért ily balgatag...??
Mért nem élvezem gyönyörét a csóknak
S hogy nem tevém...? Most áldom Istenem...
Óh! az utolsó, fájó búcsú-csókot
Nem tudtam voln' feledni sohasem!
III.
Csupán két hervadt gyöngyvirág-csokor,
Amit vissza nem adtál énnekem...
...Vajjon előveszed-e néha, néha...???
...S gondolsz-e a szép multra, édesem...??
Megjelent a Versek c. kötetben
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!