Szerző
Bartók Lajos

Bartók Lajos

költő, drámaíró és szerkesztő

1851. május 24. — 1902. december 31.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 561 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. július 3.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Bartók Lajos

Vihar után

Elült a zivatar,
Mérgét kiöntötte,
Megtépte az erdőt
S elszállt más vidékre.
Oda vitte bosszús
Szivét nyugovásra,
A melynek menydörgés
Minden dobbanása.
Ott vonúl az ormon
Sötét köpenyében,
Nagy szürke szakállát
Megrázza a szélben;
S mint zsarnok szülő, ha
Gyermekét megverte:
Visszamordúl még a
Sziklavölgyi kertre.
Sziklavölgyi kertnek
Közepén tengerszem;
Vagy csak fényes könycsepp,
Melybe sugár rezzen?
Ott maradt egy könycsepp,
Mely föl nem szárada,
Mint a gyermek arczán,
Ha múlik bánata.
Még morog a vihar,
De már mosolyg rája
A gyermek természet
Viruló orczája;
Könnyek közt az égre,
Mint anyjára néz fel,
S ez visszamosolyg rá
Nefelejcs szemével.

Bartók Lajos aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!