Szerző

Indali Gyula

költő és jogász

1851. február 23. — 1880.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 513 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. július 3.

Megosztás

Címkék

Indali Gyula

Éjféli óra

Hiába jössz, éjféli óra!
Nem intesz nékem nyúgovóra.
Rémek rajongnak szűk szobámban,
A szívben és a lámpalángban.

Oh, nem lelek egy kis zugot még,
Hol lelkem enyhén megnyugodnék;
Ezerfelé vágyok, tekintek
S nincs egy igaz szív, szó, tekintet.

Bűzhödt a lég embertanyákon,
Fertőzetet lehel a lábnyom!
Rohadt a vér a vén erekben,
Az csörgedez a kisgyerekben.

Méreg, gyilok, kigyói-nyelvek,
Hitvány tanok, rút, aljas elvek,
Ármány, erőszak a magosban,
Vak állatösztön lenn a porban!

Csak néz az ég nyugodt szemekkel!
S csak vétkezik, emészt az ember!
Csak él az isten képemása,
Világ ura, föld törpe váza!

De hajh, mi ez? Mi zúg, mi csattan?
Mért reszket, ing a föld alattam?
Itélet ez? - Az lesz bizonnyal.
Közelg a vég, átok- s iszonnyal!

Rőt fény kigyúl az égi boltra,
Forró szelek fúnak sikoltva;
Tűzzápor ömlik, csapkod égve.
Fénycsíkokat festvén a légbe.

Bődűl a föld, lávát eresztve,
Templom meging, lehull keresztje;
Jámbor harang vad borzalomtul
Életre kél és félre kondul.

Tolong a nép rémült sereggel,
Asszony, leány nyitott kecsekkel
Rohan, kezét jajongva törvén:
"Oh, jaj! fejünkre hull a törvény!"

Madár lehull perzselve hőtül,
Szelid s vad állat összebődül.
Bősz hangzavar zúg egybeszűrten,
Manók sikongnak rá az űrben.

Órád ütött, óh büszke Bábel!
Porban jajongsz, gőgös Jezábel!
Nő, nő a vész, tör, zúz, öl, éget.
Sodorna, jaj! Gomora, véged!

Izzó khaosz immár a Minden,
Nyitott pokol vér- s rózsaszínben!
A hang kihalt egész világból,
Csak hamv maradt, csak tűz világol.

- Lázas fejem, jaj térj magadhoz!
Csak. halk eső, mely álmokat hoz,
Csak az kopog, ütembe lágyan
- Villám is alszik föllegágyon.

Egyet ha dörren, messze néha:
Azontúl minden újra néma,
- Aludj, világ! Ember ne térj meg!
Nincs tűzesője már az égnek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!