Szerző
Fülöp Áron

Fülöp Áron

költő

1861. március 15. — 1920. október 22.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 507 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. július 1.

Megosztás

Címkék

Fülöp Áron

Megostoroztad őket...

Megostoroztad őket, Istenem,
A kik gáládul ellenem valának;
És érezék sajgó csapásait
Igaz haragod sujtó ostorának.

Elárvult voltam, s jó atyám valál te;
Erőtlen, és te oldalomhoz álltál.
Üldöztek, mint vadat, de menedéket
Találtam trónod zsámolyánál.

Kinek van gondja napra, csillagokra
S parányi férgen is csüng őrszemed,
Engem se hagytál, láthatatlan Isten,
Ruháztál és elüzted éhemet.

Oh, nagy a hála és ragaszkodás,
Melyet irántad érzek, gyámolom,
De nincs erőm méltón rebegni hálát,
A mint lehet hát, ugy hálálkodom.

Kiállok a hitetlenek közé
S a guny tőrétől nem rettenve meg,
Kiáltom váltig: él az Isten, él,
Ki sujtol bünt s jutalmaz érdemet!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!