Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 872 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. július 1.

Megosztás

Címkék

Benedek Elek

A tanyai kis deákok

Vágtat velem a gyorsvonat,
Törülgetem ablakomat,
S kinézek a pusztaságba,
Az alföldi rónaságba.

Nézem, nézem a síkságot,
Gyönyörű havas világot,
Nem látok egy foltnyi zöldet,
Hó fedi az anyaföldet.

A sík róna egy hótenger,
Semerre egy élő ember,
Csak itt-ott egy sunyi róka,
Szinte elmerül a hóba.

Amott tűzláng, meg-meglobban,
Disznóperzselés van ottan;
De csak sejtem, mi történik,
Embert, azt nem látok én itt.

Puszta, puszta, mivé lettél,
Mennyire megöregedtél!
Talán meg is van már halva,
Fektették hóravatalra.

Vágtat, vágtat a gyorsvonat,
Ujra törlöm ablakomat,
S örömömben felkiáltok:
Ahol ni, a kis diákok!

Hej, hogyha most rajtam állna,
A gyorsvonat de megállna!
Aztán szaladhatna tőlem,
Kis diák lenne belőlem.

Odamennék őhozzájok:
Adjon Isten, kis diákok!
Messzi van-e még a messzi?
S ők mondanák: jaj de messzi!

Hej, tanyai kis diákok,
Irigykedve nézek rátok!
Nézlek, nézlek, már nem látlak...
A gyorsvonat tovább vágtat.

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!