Reményik Sándor Szenthegy című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Hogy távolodunk tőle, egyre szépül
 -    - U U -    - U  -   U   - U 
És egyre szentebb, szentebb lesz a hegy.
-  -   U   -  -      -  -    U   U  -    
Fuvalommal, vagy viharral üzen:
 U U -  -    -    U -  U  U U   
Az nem lehet, hogy engem elfeledj!
-   -   U -    U   -  U  -  U -    

  
Hogy távolodunk: egyre szebbé szépül,
 -    - U U -    -   U   -  -   - -   
S fénylőbben fénylik fel a hegy: a mult,
   -   -  -   -   -   U  U  U    U  -   
És minden, ami öléből kinőtt,
-   -  U   U U U - -   U -    
S örök ölébe némán visszahullt.
  U U  U - U  - -   -   U -     

  
Minden fűszálon szűz harmat ragyog
 -  -   -  - -    -   -  -   U  U 
És glóriát kap minden kis virág,
-    - U-   -   -  -   -   U -  
És a jegenyék holdezüstbe öntött
-  U  U U  -   -  U -   U -  -   
Honvédek: rendületlen katonák.
 -  - -    -  U -  -   U U -   

 
A kukoricás álmosan zörög
U  U U U -  -  U -   U -  
Bujdosnak benne szenvedéseink,
 -  -  -   -  U   -  U - U-   
Amik már győzelemmé finomodtak, -
U -   -    - U -  -  U U -  -     
S üdvösségünk is átsuhan megint.
  -  -  - -   U  -  U -   U -    

  
Hogy távolodunk: egyre szebbé szépül
 -    - U U -    -   U   -  -   - U 
A hegy és rajta minden kicsi szentünk:
U  U   -   -  U  -  -   U  U   -  -     
Golgota lesz, hol a keresztet vittük,
 -  U U  -     U  U  U -   -   -  U  
És Táborhegy, ahonnan mennybe mentünk.
-   - -  U    U -  -   -    U  -  -   
 11

10

10

10



11

10

10

10



10

10

11

10



10

10

11

10



11

11

11

11















Alliteráció



















Alliteráció