Hogy távolodunk tőle, egyre szépül - - U U - - U - U - U És egyre szentebb, szentebb lesz a hegy. - - U - - - - U U - Fuvalommal, vagy viharral üzen: U U - - - U - U U U Az nem lehet, hogy engem elfeledj! - - U - U - U - U - Hogy távolodunk: egyre szebbé szépül, - - U U - - U - - - - S fénylőbben fénylik fel a hegy: a mult, - - - - - U U U U - És minden, ami öléből kinőtt, - - U U U U - - U - S örök ölébe némán visszahullt. U U U - U - - - U - Minden fűszálon szűz harmat ragyog - - - - - - - - U U És glóriát kap minden kis virág, - - U- - - - - U - És a jegenyék holdezüstbe öntött - U U U - - U - U - - Honvédek: rendületlen katonák. - - - - U - - U U - A kukoricás álmosan zörög U U U U - - U - U - Bujdosnak benne szenvedéseink, - - - - U - U - U- Amik már győzelemmé finomodtak, - U - - - U - - U U - - S üdvösségünk is átsuhan megint. - - - - U - U - U - Hogy távolodunk: egyre szebbé szépül - - U U - - U - - - U A hegy és rajta minden kicsi szentünk: U U - - U - - U U - - Golgota lesz, hol a keresztet vittük, - U U - U U U - - - U És Táborhegy, ahonnan mennybe mentünk. - - - U U - - - U - -
| 11
10
10
10
11
10
10
10
10
10
11
10
10
10
11
10
11
11
11
11
| Alliteráció Alliteráció
|