Útra
Menni vágysz, s az égkirály is
A nap üdvözöl:
A mihelyt kibontakoztál
Karjaink közől.
Boldog és irígyelt, a kit
Ég is igy kegyel:
Itthon hű kezek karolnak,
S könyezett megy el.
Lásd, midőn én útra tértem,
A nap elborult!
Senki sem törödött értem,
S rögös volt az út!
Ámde a midőn te indulsz,
Nem csak emberek:
Hanem a kék ég királya,
A nap is szeret.
Nem hull zápor, mért is sírna
A menny kék szeme,
A midőn őt is bájolja
Lelked kelleme.
E szép lélek kellemében
Édelegtem én,
A midőn szemed bájnapja
Súgárzott felém.
Most menj, s tudd meg, szellemem leng
Lépteid felett,
Égkirály hogy el ne csalja
Tőlem szívedet.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!