Tóth Kálmán

Szabadsajtó

Még elvehetik vagyonod,
Vagy katonának gyermeked,
Emberi kéz gyüjtötte azt,
Ez meg anyától született.
De felforr vérem, mikoron
Azt bántják, mi az istené,
És gátot mernek vetni a
Gondolatok, eszmék elé.

Azt mondják, hogy a gondolat
Föllázitja a tömeget;
Lázitani csak rabokat
S otromba szolgákat lehet.
A szabad-népnek esze van
S csak igazságra hallgat az,
Ettől pedig más nem remeg,
Csak a ki bűnös, a ki gaz.

Biztosságról beszélnek ők,
De én ezen csak nevetek;
Biztosság ott, a hol egy kis
Betü is félelmes lehet!
Hol, melynek védni kellene
Az ország javát s örökit:
A gyáva géppé vert erő
A holt sorokra őrködik!

Sajtót ide, a mely szabad!
Mert addig minden ámitás,
Ott, a hol rab a gondolat,
A tett is hogy lehetne más!
Ha a láncz nektek is nehéz
És kezetek azt leveszi:
Ne a lábon kezdjétek el,
A lelken kell azt kezdeni!