Aggodalomban
Oh simogasd meg gyötrött lelkemet,
Mikor epedve száll, sóvárg Feléd.
Ha esdem biztatásod szent jelét,
Szellemkezed szivem érintse meg.
Ölelj, ölelj, ha kétség kínja mar
S reményvesztetten állok vételen...
Jóságkendőd törülje bús szemem
S hályog hulljon, mely tőlem eltakar.
Ringasd öledben csitult gyermeked,
Sugárzó lényed hassa át valóm...
Zord éj után, tündöklő hajnalon
Gyógyult szivem himnuszt zengjen Neked.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!