Szerző
Petrőczy Kata Szidónia

Petrőczy Kata Szidónia

a magyar barokk első ismert költőnője

1659. — 1708. október 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1293 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2012. november 29.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Petrőczy Kata Szidónia

Más. Haloti Notára kit szoktak trambitálni.

Oh én boldogtalan, ó keserves sorsom,
Kinek holtig búba lészen maradásom,
Mint tenger habjain, olyan én forgásom,
Szerencse kerekén no sok változásom.

Mert, jaj, Titiuskint, rágattatik szívem,
Változó szerencsém miatt bágyad lelkem,
Földhöz verettetett már minden jókedvem,
Mert az porba hever virágzó életem.

Naprul napra az bú nevekedik rajtam,
Véletlen esetem, mert, jaj, ezt nem vártam,
Boldogulás helyett ím, mire jutottam,
Gonosz szerencsének tárgyul adattattam.

Mostaha kezei íme, mely súlyosok,
Céljokká töltenek az sok változások,
Áradnak bánatim, mint bő vízfolyások,
Mint tengerbe csöpp víz, én fájdalmom oly sok.

Oh mérges nyíljai, jaj, mint sebesítnek,
Oh sok változási végre megemésztnek,
Vége életemnek mert, jaj, csak ők lésznek,
Erőmet fogyatván majd az sírban tesznek.

Petrőczy Kata Szidónia aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!