Elvégeztem
Elvégeztem a kertemben
Minden munkát rendibe,
Most csak várom, egyre várom,
Mikor jön már Évike.
Kertem minden fája, bokra
Zöldbe van borulva már,
Bokrok között énekelve
Rakja fészkét a madár.
Édesen csicsereg a fecske,
Belerikkant a rigó.
Azt csicsergik, azt rikkantják:
Ó, mi szép itt, ó mi jó!
Bimbódzik a gyöngyvirág is,
De nem akar nyílni még.
Látom rajta, hogy vár, amíg
Megpillantja Évikét.
Ő rá vár itt minden, mi él,
Kácsa, liba, tyúk, pipe.
Azt gágogják, azt csipegik:
Mikor jön már Évike?
Dundi kutya búslakodik,
Hát még a kis tarka ló!
Búsan nyerít Évikéért -
Nem mese ez, de való.
Udvar szélén nagy homokhegy,
Ásó, kapa a tövén.
Fel-felsóhajt: ha ő nincs itt,
Minek állok itten én?
Ha minden itt érte búsul,
Csudáltok-e engemet,
Hogy én, szegény nagyapóka,
Nem találom helyemet?
Van sok útja a kertemnek,
Járni rajtok élvezet,
De én most csak azon járok,
Mely a kapuhoz vezet.
Nézek onnét messze, messze,
Nyugat felé szüntelen,
Hátha mégis a kis hamis
Csak betoppan hirtelen?
Hátha, hátha, nagy titokban
Besompolyog csendesen...
Nem bánom én, akárhogyan,
Csak már jere, édesem!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!