Jó volna már halva látni,
- - U - - U - U
Ártatlan néma halottnak,
- - - - U U - -
Beszórni ibolyákkal,
U - U U U - -
Beharmatozni könnyel!
U - U - U - U
Képe, mely torzul folyvást,
- U - - - - -
Rongyoltan haloványlik
- - - U U - -
Szívem vakult tükrében -
- - U - - - -
Rögződne régi színekkel.
- - U - U - - U
Nem jönne senki hozzám,
- - U - U - -
Ki kezet fogott vele aznap,
U U - U - U U - -
Nem híresztelnék hirmondók:
- - - - - - - -
Ezzel is, azzal is látták.
- U U - U - - -
Én is mind egyedül járnék,
- - - U U - - -
S gondolnám dac nélkül, pihenten:
- - - - - - U - U
"Mért is lett volna jobb hozzám?
- - - - U - - -
Életemnek többje volt ő így."
- U - - - U - - -
Az útja már ferdére fordult,
U - U - - - U - -
Rossz plánéta alatt járt épen,
- - - U U - - - U
Amikor sorsomba tévedt,
U U - - - U - -
S nem kérdve: "Szabad?" - benyitott.
- - U U - U U -
De ennek már vége, vége!
U - - - - U - U
Itt rossz órában láttuk meg egymást,
- - - - - - - U - -
Tán mához százezer évre
- - - - U U - U
Illőbben találkozunk!
- - - U - U -
Igy búcsúznám: Béke, béke!
- - - - - U - U
Megáldanám halottam! -
U - U - U - -
Beszentelném szelidült könnyel
U - - - U U - - -
Betakarnám ibolya-gyásszal
U U - - U U U - U
És szabadulnék végre,
- U U - - - U
És szabadulnék végre!
- U U - - - U
| 8
8
7
7
7
7
7
8
7
9
8
8
8
9
8
9
9
9
8
8
8
10
8
7
8
7
9
9
7
7
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|