Szerző
Kaffka Margit

Kaffka Margit

a magyar irodalom egyik legjelentősebb női író- és költőnője

1880. június 10. — 1918. december 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 149 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. április 17.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kaffka Margit

Furcsa esti gondolatok

Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma halottnak,
Beszórni ibolyákkal,
Beharmatozni könnyel!

Képe, mely torzul folyvást,
Rongyoltan haloványlik
Szívem vakult tükrében -
Rögződne régi színekkel.

Nem jönne senki hozzám,
Ki kezet fogott vele aznap,
Nem híresztelnék hirmondók:
Ezzel is, azzal is látták.

Én is mind egyedül járnék,
S gondolnám dac nélkül, pihenten:
"Mért is lett volna jobb hozzám?
Életemnek többje volt ő így."

Az útja már ferdére fordult,
Rossz plánéta alatt járt épen,
Amikor sorsomba tévedt,
S nem kérdve: "Szabad?" - benyitott.

De ennek már vége, vége!
Itt rossz órában láttuk meg egymást,
Tán mához százezer évre
Illőbben találkozunk!

Igy búcsúznám: Béke, béke!
Megáldanám halottam! -
Beszentelném szelidült könnyel
Betakarnám ibolya-gyásszal

És szabadulnék végre,
És szabadulnék végre!

1912.

Kaffka Margit aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom