Benedek Elek

Gizike az ablakban

Ablakban könyököl a kis Gizike,
Nincsen e világon gondja semmire.
A szoba közepén hever babája...
Bánja is ő, mostan nem gondol rája.

Babájával játszhat majd még eleget,
De ablakban ülni mindig nem lehet.
Mamája szívesen nem is engedi,
Mind azt mondja: az még nem való neki.

Kérdezte a Gizi: miért nem mamám?
Attól félsz ugye, hogy kiesem talán.
Ó, ne félj te attól, mondá Gizike,
Hisz nem vagyok én már olyan kicsike.

Ne félj, mamám, el nem felejtem szavad:
Ablakot kinyitni, Gizi, nem szabad.
De az ablak mögül szabad, ugyebár
Lesni, várni, hogy az apa jön-e már.

Óh, ha az apát én megpillanthatnám,
Percig sem maradok ottan azután.
Mint a szél szaladok apa elébe,
Ő meg összecsókol s fölkap ölébe!