Szerző
Petőfi István

Petőfi István

költő, mezőgazdász, Petőfi Sándor testvére

1825. augusztus 18. — 1880. május 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 598 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2022. március 2.

Megosztás

Címkék

Petőfi István

Nos barátim...

Nos barátim, édes atyámfiai!
Ki magyarnak merte magát nevezni,
Itt az idő, hogy beváltsuk szavunkat,
Védelmezzük hazánkat és magunkat.

Büszkék voltunk mi e névre, hogy "Magyar".
Lehettünk is méltán, mert ez dicső faj;
Nem fért soha gyávaság e nemzethez,
S ne is férjen, míg a világ világ lesz.

Sokat tettek ősapáink hajdanta,
Legyünk mi is nékik méltó utódja;
Lelkesülve mi is szivvel-lélekkel
Tegyük meg azt, amit nekünk tenni kell.

Dicső pálya nyilt ime most előttünk,
Haladjunk hát, rajt' előre siessünk...
Szégyen s átok a gyáváknak fejére,
Akik félnek kiszállni a harcztérre.

Ha dob pereg s zúg az ágyú javába',
Előre majd, kinek kedves hazája, -
Bár a harczban sok sziv vére ömlik el:
Szabadságunk nagy diadalt ünnepel.

Verbász, 1848.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!