Szerző
Bajza József

Bajza József

költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

1804. január 31. — 1858. március 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 83 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2023. november 6.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bajza József

Irma Gyulához

Tiltsa bár az ész szava,
Tiltsa végzetem,
Érted lángol, érted él
Minden érzetem.

Lassanként megölnek a
Hosszas bánatok,
S mint a hévütött virág
Földre hervadok.

Állj meg, majd ha nem leszek,
Csendes alkonyon,
Melybe gyötrelem temet,
Néma síromon,

S halld, midőn a domb alól
Felsohajt neved,
Mint az ősznek bús szele
Tar mezők felett.

És ha kétled, hogy talán
Túl siron is él,
Lángol, s olthatatlan e
Földi szenvedély,

Szólj és hívj! - Tanújelűl
Lelkem megjelen
Hold tünő csillámaként
Puszta éjjelen.

Bajza József aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!