Telek jutnak eszembe, telek,
U - - U U - U U -
régi, kemény, csillagos telek,
- U U - - U - U -
murijáró szép falusi utcák,
U U - - - U U U - -
deres bajszok s nagy piros fülek.
U - - - - U - U -
Parasztszagu éjféli misék,
U - U U - - U U -
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
- U - - - - - U -
nagykendőbe bagyulált cselédek,
- - - U U U - U - -
cukorbundás házak, tejes ég.
U - - - - - U U -
Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
- - - - U - - U -
Pesten is átbujtam egy telet.
- U U - - U - U -
Csillagok és lámpák kavarodtak,
- U U - - - U U - -
félelmes volt a sok emelet.
- - - - U U U U -
Nappal kezdődtek az éjszakák,
- - - - U U - U -
csilingelt és búgott a világ,
U - - - - - U U -
cicázott az ablakok viszfénye:
U - - U - U - - - U
Mikulás ment a hátsó gangon át.
U U - - U - - - U -
Később, kisvárosi zsúrokon,
- - - - U U - U -
mikor összejött a sok rokon,
U U - U - U - U -
lányokat kellett hazakisérni
- U - - - U U U - U
s én hallgattam az egész uton.
- - - U U U - U -
De másnap, mint röpülő-cipős
U - - - U U - U -
Merkur, versre lengtem a csipős
- - - U - U U U -
ködben a magányos jégen - mit ma
- U U U - - - - - U
nemcsak lábam, de szivem se győz.
- - - - U U - U -
Ó teleim, gyermeteg telek!
- U U- - U - U -
mily bolondul elfeledtelek.
- U - U - U - U U
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha
- - U - U - - U - U
nem ringatja eleven meleg.
- - - U U U - U -
Némelyik már, mint egy szertehullt
- U - - - - - U -
láncnak szeme, halkan elgurult...
- - U U - U - U -
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
U U U - - U U U - -
egyre-egyre drágább lesz a mult.
- U - - - - U U -
| A
A
B
C
D
D
C
E
| 9
9
10
9
9
9
10
9
| | A
A
B
A
C
D
E
F
| 9
9
10
9
9
9
10
10
| | A
A
B
C
D
D
E
F
| 9
9
10
9
9
9
10
9
| | A
A
B
A
C
D
E
D
| 9
9
10
9
9
9
10
9
| | | |
|
Alliteráció
|