Izzott a nyár - nem baj, hogy elmúlt.
- - U - - - U - -
Nem fáj: a rózsa sírva elhullt.
- - U - U - U - -
De néha látom még a kertet,
U - U - - - U - -
Most hervadtan, kifosztva dermed.
- - - - U - U - -
S az erdőt túl a néma kerten,
U - - - U - U - U
A keskeny ösvényt hóbeverten.
U - U - - - U - -
Gallyat a szél a padra tördel,
- U U - U - U - U
A hold a hegy mögül kibukkan,
U - U - U - U - -
Mint rém, aki kísértni jő fel,
- - U U - - U - U
És akkor látom: ott egy árnyék,
- - - - U - U - -
Ki egy kis tűzért visszajár még,
U - - - - - U - -
Az avarban aluvó nyárért,
U U - U U U - - -
A hó alatt lábam nyomáért.
U - U - - - U --
Ez fáj... úgy fáj... csak ezt ne tudjam.
- - - - U - U - U
| A
A
B
B
B
B
C
D
C
E
E
E
E
| 9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
9
| | A
| 9
| | | |
|
Alliteráció
|