Beöthy Zsigmond

Ássatok nekem sírt...

Ássatok nekem sírt,
Sírt a temetőben;
Ott szeretnek engem,
Ott szeretnek hőbben.

Síromra száll majd az
Éneklő pacsirta,
S boldog leszek, rajtam
Búját ha kisírta.

Harmat is hull árva
Síromra hajnalban;
Nincsen olyan köny, mely
Fénylik ragyogóbban.

A sugár is rám száll,
Nap meleg sugára;
A harmatot árván
Mért hagyná magára? -

Szeretnek ők engem,
El sem is távoznak,
Csalja bár szellője
Illatos tavasznak.

A sugár felszívja
Harmat - szeretőjét,
S véghelyül választják
Koporsómnak éjét.